Isten, áldd-meg a' Magyart Jó kedvvel, bõséggel, Nyújts feléje védõ kart, Ha küzd ellenséggel; Bal sors a' kit régen tép, Hozz rá víg esztendõt, Megbünhödte már e' nép A' multat 's jövendõt!
Õseinket felhozád Karpat' szent bérczére, Általad nyert szép hazát Bendegúznak vére. 'S merre zúgnak habjai Tiszának, Dunának, Árpád' hõs magzatjai Felvirágozának.
Érttünk Kunság' mezejín Ért kalászt lengettél, Tokaj' szõlõvesszejin Nektárt csepegtettél. Zászlónk' gyakran plántálád Vad Török' sánczára, 'S nyögte Mátyás' bús hadát Bécsnek büszke vára.
Hajh, de bûneink miatt Gyúlt harag kebledben, 'S elsújtád villámidat Dörgõ fellegedben, Most rabló Mongol' nyilát Zúgattad felettünk, Majd Töröktõl rabigát Vállainkra vettünk. |
Hányszor zengett ajkain Ozman' vad népének Vert hadunk' csonthalmain Gyõzedelmi ének? Hányszor támadt tennfiad Szép hazám kebledre, 'S lettél magzatod miatt Magzatod' hamvvedre?
Bújt az üldözött 's felé Kard nyúl barlangjában, Szerte nézett 's nem lelé Honját a' hazában. Bérczre hág és völgybe száll, Bú 's kétség mellette, Vérözön lábainál, 'S lángtenger fölette.
Vár állott, most kõhalom. Kedv 's öröm röpkedtek, Halálhörgés, siralom Zajlik már helyettek. 'S ah szabadság nem virúl A' holtnak véréböl, Kinzó rabság' könye húll Árvánk' hõ szemébõl!
Szánd meg Isten a' Magyart Kit vészek hányának, Nyujts feléje védõ kart, Tengerén kínjának. Bal sors a' kit régen tép Hozz rá vig esztendõt, Megbünhödte már e' nép A' múltat 's jövendõt! |