Versenyzési szabályok

1. A gerelyt a kötésnél kell fogni és a váll ill. a dobó felkar fölött kell eldobni. A gerelyt nem szabad forgó mozgással eldobni.
2. A dobás akkor érvényes, ha a gerely egyéb részeit megelõzõen a fémhegy éri el elõször a talajt.
3. Tilos bármely olyan eszköz alkalmazása - két vagy több ujj egymáshoz kötése is -, amely valamilyen módon segítheti a versenyzõt a dobás végrehajtásában.
4. Dobás közben nem lehet kesztyût használni.
5. Nem érvényes a dobás, ha a versenyzõ a kidobáskor testének bármely részével érinti a körívet vagy a körív végeitõl a párhuzamos vonalakra húzott merõleges vonalakat, ill. az ezeken túl lévõ területeket.
6. A dobás érvénytelen, ha a gerely a dobószektoron kívül ér földet.
7. A versenyzõ mindaddig ne hagyhatja el a nekifutót, amíg a szer a talajra nem érkezett. A szer leesése után hátrafele kell elhagyni a kidobóívet.

A kidobóhely

1. A nekifutó pályának minden esetben legalább 30 m hosszúnak kell lennie, de ne haladja meg a 36,5 m-t.
2. A nekifutópálya megengedett legnagyobb lejtése keresztirányban 1:100-hoz, a nekifutás irányában 1:1000-hez.
3. A versenyzõ a nekifutás és a kidobás jelzésére a rendezõk által a rendelkezésre bocsátott vagy elismert (legfeljebb két) jelzõt helyezhet el a pályán.

Gerely

1. A gerely három részbõl, a hegybõl, a testbõl és a kötésbõl áll. A testnek egészében fémbõl kell készülnie, melyhez hegyben végzõdõ fejet erõsítenek. A test felületén nem lehetnek gödröcskék vagy szemcsék, barázdák vagy vájatok, kiszögellések vagy lyukak. A felület nem lehet durva, a festéknek mindenhol simának és egyenletesnek kell lennie.
2. A kötést, amelyen semmiféle bõrpánt vagy vájat nem lehet, körülbelül a súlypont fölé kell helyezni. A kötés olyan vastag lehet, hogy a kötésnél mért átmérõ legfeljebb 8 mm-rel haladhatja meg a gerely legvastagabb pontját.
3. A gerely keresztmetszetének mindenhol szabályos kör alakúnak kell lennie.
4. A gerelyen sehol sem lehet mozgatható rész.
5. Az elvékonyodás mértékének a fémhegy végén olyannak kell lennie, hogy a szög nagysága ne haladja meg a 40°-ot. A fémhegy csúcsától 150 mm-re az átmérõ nem haladhatja meg a nyél legnagyobb átmérõjének 80%-át.

A gerely méretei

	férfi	nõi
tömege kötéssel együtt legalább	800g	600g
versenyen használjató szer tömege	805-825g	605-625g
hossza	2600-2700mm	2200-2300mm
fémhegy hossza	250-330mm	250-330mm
fémhegy és a súlypont közötti távolság	900-1060mm	800-920mm
test legvastagabb pontjának átmérõje	25-30mm	20-25mm
kötés hossza	150-160mm	140-150mm

A gerelyhajítás oktatása

elejére

A gerely fogása

A dobókéz középsõ ujja ráfonódik a gerely fa vagy fém testére, közvetlenül a kötés felett és a kötésbe kapaszkodik. Vele szemben a hüvelykujj támaszkodik a gerely testre. A mutatóujj a középsõujj mellett simul a gerelytestre, és támaszával biztosítja a középsõ ujj fogását. A gyûrûs- és a kisujj lazán fekszik a kötésen. Az egész kézfejhelyzet emlékeztet a hegedülõ kézfejre. A gerely kötése a tenyérvájatba fekszik. A fogást úgy gyakoroltassuk, hogy a tanítványok a gerelyt bal kézzel, valamivel a vashegy felett megfogva tartsák maguk elõtt. Jobb kézzel az elõbb elmondottak szerint fogjanak rá a kötésre, s a bal kézzel igyekezzenek a fogásból kitolni a gerelyt.

A gerely tartása, hordmódja

A gerelyt - laza, mégis biztos fogással - a gerelyt fogó kézfej a halánték környékén tartja, a gerely hegye rézsutosan lefelé - elõre kb. a mell magasságáig, s kissé a testközép felé irányul. A tengely tartását is a célszerûség határozza meg, s így végsõ fokon az egyén adottságaitól függõen eltéréseket tapasztalhatunk. A gerely fogása olyan legyen, hogy biztosítsa a dobó számára a legjobb nekifutási lehetõséget, ne okozzon merevséget, feszültséget a fogásban és a kidobásban átmenetkor a tanítvány könnyen tudja irányítani a gerelyt.

A helybõl hajítás felépítése, rávezetõ gyakorlatai

Már az elsõ alkalommal oktatnunk kell a gerely kidobását. Megfelelõ bemelegítés után - elsõsorban a váll- és a könyökizületet, valamint a törzset mozgatassuk át - a hajítás pontosabb végrehajtására a következõ fokozatokat alkalmazhatjuk rávezetésül.

Már a legelsõ dobásoknál is ügyeljünk a következõkre:

· bal lábfej ne nyitottan, inkább rézsutosan befelé fordítva támasszon a talajon;
· a jobb lábfej a gerely hátratolásakor ne forduljon hátrafelé, hanem amennyire merev feszülés nélkül lehetséges, rézsutosan elõre nézzen;
· a hajítást ne a kar dobómozdulata, hanem a jobb testoldal elõremozgásával a jobb váll elõretörése indítsa meg.

A helybõl hajítással kapcsolatban szem elõtt kell tartani néhány dolgot:

· a kiinduló helyzetben a bal kar könyöke és tenyere a dobás irányba nézzen. Ezzel elõsegíthetõ a bal váll magasabb és a jobb váll mélyebb elhelyezkedése.
· az ívképzés végén és a kidobás kezdeti szakaszában a dobó kar könyöke magasabb legyen, mint a kézfej. Enélkül igazi feszülést nem lehet elérni a váll-, a kar-, és a kézizmokban.

A tanár által kiválasztott rávezetõ gyakorlatok során elsõsorban a következõ feladatok megoldását kell elõsegíteni:

· a dobó tudjon a gerellyel jól "bánni", ne okozzon nehézséget számára a gerellyel futás, a gerely dobóhelyzetbe vitele és az elõkészítõ lépések végrehajtása;
· a dobó hajítás közbeni erõkifejtése, a "vonalban" tartott gerely hossztengelyének irányában hasson, s ennek következtében a gerely a megfelelõ pályán repüljön.