Történet :

A curling nem mai találmány. Nem egy olyan sport vagy játék - kinek mi tetszik -, ami a XX. század hóbortja, mint mondjuk az extrém vagy a technikai sportok: a curlingnek figyelemreméltóan nagy múltja van. Hogy itthon nem ismerjük (csak a TV-közvetítések alatt nézzük értetlenül, ha véletlenül odakapcsolunk), annak az az oka, hogy hazánk nem északi ország, illetve nincsenek magashegységei, huzamosabb ideig fennálló biztonságosan befagyott tavai. Ilyen vidéken van Nagy Britannia északi része, különösen Skócia, ezenkívül Skandinávia, Lappföld, Svájc, a nagyobb magashegységek, és természetesen Észak-Amerika, elsősorban Kanada. Az imént felsorolt országokban évszázadok óta virágzik a curling.

Kialakulására él egy teória, ami téli vadászatokra vezeti vissza a játék, mint ügyességi próba megszületését. Befagyott tavakon csoportokba verődött, nehézkesen mozgó madarakat célozgattak a vadászok a kezükbe akadt szikladarabokkal. Talán nem nehéz elképzelni, hogy a családfenntartók körében presztízskérdés lehetett a jó célzás, és az egymás közti versengésnek… hát, ez lett a vége. A sport régiségére utalnak a játék során használt elnevezések és utasítások feledésbe merült eredeti jelentése. Ilyen pl. a bonspiel, brough, colly, curl, kuting, quoiting, rink, wick, channel stone, crampit, draw, hack, hog, tee, toesee, tramp, tricker.

Inkább humoros, mint igaz lengendák is felbukkannak, közülük az egyik szerint az eszkimók védték meg szigetüket a vikingektől olymódon, hogy a hirtelen hidegben jégben rekedt viking hajót az éj leple alatt csúszó kövekkel célozgatták az őslakók - vezetőjük neve "Körl" - a partról, mert még nem volt közlekedésre alkalmas a jég.

Pontos kezdete örökre rejtély marad. Akárhogyan is, nem nehéz elképzelni egy embert több száz vagy ezer évvel ezelőtt, amint a kezében méreget egy sima, nehéz követ, majd elragadtatással figyeli, ahogyan a befagyott folyó ágya mentén elhajítva a kő csúszni kezd. Ezt az "első curler (játékos)"-t kíváncsivá kellett, hogy tegye a kő mozgásának iránya és a sodródása, forgása közben az általa kiadott "dörmögő" hang. Más emberek is hallották ugyanezt a hangot, és a játék beceneveként alkalmazták azt, gyakran úgy is hívják, hogy "a morajló játék" ("the roaring game").

A söprögetést eredetileg arra használták, hogy hóesésnél vagy szélfúvásnál folyamatosan takarítsák a pályát, tekintettel a játékban levő kő zökkenőmentes útjára. Manapság már szinte mikroszkopikus szemcséket illetve szennyeződést tisztítanak le a jégről, ami még mindig nagyban elősegíti a sima aljú gránitkő sebességét és a kanyarodási ívét, de a söpréssel leginkább hőt, s így vizet termelnek a súrolással